Számomra, ahogy ez a lista is ajánlja, a pozitív büntetés az utolsó lehetőség. A pozitív büntetés alkalmazásának sok következménye van, és ezek egy rése nagyon káros lehet a papagáj és a gondozó közötti kapcsolatra. Susan Friedman "Tények a büntetésről" című cikke valamint Murray Sidman "Coercion and its Fallout" (Kényszerítés és annak következményei) című könyve alaposan kivesézik ezt a témát.

Szerintem azonban jó, ha a papagájtulajdonosok tudják, mi a pozitív büntetés. És most nézzük, hogy miért. Túl gyakran ez az első pont, ahol az emberek szembesülnek egy problémás viselkedéssel, amit meg akarnak szüntetni. Amikor a lista azt mutatja, hogy több másik lépést is figyelembe kell vennünk, mielőtt a pozitív büntetés alkalmazásra kerülhet. És tapasztalatból mondhatom, hogy a folyamat működik.

Ha a problémás viselkedés például az, hogy "a madaram rám kakil, amikor a vállamon ül", akkor ezt a következőképpen tudom megváltoztatni.

1. lépés. Győződj meg róla, hogy a madár egészséges, és nem valamilyen betegség miatt kakil "helytelenül".

2. lépés. Az egyik módja annak, hogy elkerüljük, hogy a madár ránk kakiljon, az, hogy nem helyezzük vállra.

3. lépés A papagájt nem munkával arra tudtam kiképezni, hogy a pozitív megerősítés érdekében a vállamra való felszállás előtt vezényszóra kakiljon. Komoly eredmény!

4. lépés Azt is megtaníthatnám, hogy hagyja el a vállamat, hogy elfogadható helyre menjen kakilni, amikor mennie kell. Ez egy másik, de elfogadható viselkedés, amit megerősíthetek.

5. lépés. Azonnal levehetem a vállamról, ha rám kakil. Ha élvezi a társaságomat, akkor ez negatívan hatna, tehát büntetésként érzékelné (más szavakkal ez a pozitív megerősítésből való kikapcsolás).